Nagy baj van Nerniában, és majd másfél évtized fidesz dominancia után elég szórakoztató tud lenni, ahogyan a sokáig félelmetesnek, szinte már mindenhatónak érzékelt és képzelt propagandagépezet vergődését látjuk.
Minden mélyebb elemzés helyett, hogy miért is van ez így, nincs is szükség két szónál többre, ha az okokat keressük, ez a két szó pedig természetesen a Magyar és a Péter.
Most, hogy van egy nem összegyurcsányozható, baloldalisággal aligha vádolható potens és energikus kihívója a rendszernek, az egész NER veszett csivavaként hörög, miközben erőt próbálva meg demonstrálni, hibát hibára halmoz, éppen csak gátlástalansága a régi.

Talán az egyik legfontosabb ok, amiért a szokásos erődemonstráció és a régi módszerek nem, vagy sokkal kevésbé működnek, mint eddig bármikor, hogy az emberi elme ösztönösen tiltakozik az ellentmondások ellen, márpedig a kegyelmi botrány kirobbanása óta már azok számára is szembetűnőek az egész rendszert belülről szétfeszítő ellentmondások, akik évtizedeken keresztül távol tartották magukat a közélettől és a napi politikától.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy mindaz, amit a mostanra pártállammá próbálni vágyó állampárt hirdet magáról, nem nagyon van kapcsolatban mindennapi valóságérzékelésünkkel, a „legalább kormányozni tudnak” narratíva pedig megcsúszik akkor, ha a bezárt postahivatalokkal és az állam által működtetett közszolgáltatások állapotával szembesülünk, vagy csak lemegyünk a boltba.

De ellentmondásnak kezdetnek itt van már az a nem elhanyagolható apróság is, hogy mára az ország többsége számára teljesen egyértelmű, hogy a magát fiatal demokraták szövetségének nevező párt, sem nem fiatal, sem nem demokrata, és szövetségnek is maximum olyan értelemben szövetség, amennyiben bármilyen bűnszervezetet annak tekinthetünk.
Az állampártnak, bár nevében még egy öregember konok makacsságával őrzi a fiatal szót, éppen a negyven év alattiak körében legalacsonyabb a támogatottsága, harminc alatt pedig szinte már mérhetetlen, ráadásul a „fiatal demokraták” népszerűsége csak a hatvanöt év felettiek között megy fel kicsivel ötven százalék fölé. Jellemzően ők azok az emberek, akik tényleg elhitték 2022-ben, hogy MZP az ukrán frontra fogja majd küldeni az unokáikat golyófogónak, ha a választásokat megnyeri.

Nem csak ezért van persze bajban a NER, meg mert az elmúlt másfél évtizedben elszokott a valódi kihívástól és politikai versenytől, hanem, mert hiába érkezett Magyar Péter is a fidesz soraiból, már rénézésre is ordító a különbség közte és Orbán Viktor között.
Mintha mind a ketten élő illusztrációi lennének annak a történelmi alapelvnek, amit Magyar Péter gyakran emleget beszédeiben, hogy a tavaszt, a változást és a fiatalságot nem lehet megállítani. Magyarul az új, a fiatal, végül mindig le fogja győzni a régit és az öreget, őket kettőjüket elnézve pedig tényleg mintha a tél és a tavasz néznének egymással farkasszemet, egy felpuffadt, szanaszét hízott és öreg Néró, aki nem érti, hogy miért kíváncsiak egyre kevesebben zseniális verseire, és egy éppen első konzulságára készülő, még jóképű és energikus, fiatal Julius Caesar.

A testszégyenyítés és a dehumanizálás régi, szép fideszes hagyományok, elég csak felidézni valamely kedves emlékű Bayer Zsolt publicisztikánkat, mégis nemtelen lenne kissé válaszképpen azon élcelődni, hogy miközben Magyar Péter bármelyik menő divatlap címlapján is vígan pózolhatna, addig Orbán Viktor mostanában úgy néz ki, mint egy disznó, akinek valaki parókát nyomott a fejébe, kivéve persze akkor, amikor éppen leveli békának öltözik, vagy varangynak.

Annyiból mindenesetre semmiképpen sem igazságtalan a felvetés, hogy nyilván nem családja, vagy a párttársai vették rá erőszakkal arra a vezért, hogy akkorára hízzon, amekkorára végül hízott, egyszerűen csak saját mohósága vezette el idáig, és hát mennyi önmérsékletet lehet várni a politikában, vagy bármi másban olyan embertől, akinek láthatóan akkor sincsen önuralma, ha saját, egyetlen testéről van szó?
Pontosan két héttel ezelőtt jelent meg egy „Orbán Viktor nekiállt a rendrakásnak” című rövidebb elemzés a Telexen, amelyben többek közt szó esik arról is, hogy egy politikus imázsának a kinézete is fontos és elidegeníthetetlen része.

„Talán blődségnek tűnhet a miniszterelnök kinézetét elemezni, azonban egy politikus imázsának nagyon is fontos része a megjelenés. És egyáltalán nem biztos, hogy a 61 éves Orbán ezen a téren előnyben van Magyar Péterrel szemben, aki mégiscsak majdnem húsz évvel fiatalabb nála.” - írja a szerző, Mizsur András.
„Tusványosi beszédében Orbán a "liberális, slim fit szerkós, latte-avokádós, mindenmentes, öntetszelgő" politikusokon gúnyolódott, de ettől még sok szavazónak igenis vonzóbb választás lehet a fiatalosabb és dinamikusabb benyomást keltő Magyar Péter, mint ő, aki több mint harminc éve van a politikában. A Tisza Párt vezetője rá is játszik erre, rendszeresen posztol magáról sportolás közben, az egészséges étkezés fontosságáról ír. Ezzel is próbálja szembeállítani magát a kolbászozó-pálinkázó Orbánnal, és azt a képet erősíteni, hogy ő más, mint a miniszterelnök.”

Van tehát egy új kihívó, aki az elkényelmesedett és megfáradt rendszerrel szemben fáradhatatlannak tűnik, ha kell az Európa Parlamentből repül haza, hogy feltűnjön az ország legkülönbözőbb pontjain, vagy kórházak és gyermekotthonok állapotát ellenőrizni, vagy nagy tömegek előtt mondani beszédet, hogy aztán este tizenegy után még órás interjút adjon, vagy éppen a discordon beszélgessen élőben saját választóival. Valaki, aki jobboldali létére a legszebb baloldali hagyományokat felelevenítve alulról felfelé építi a pártját, és, aki baloldali, jobboldali és liberális szavazót egyszerre képes megszólítani, egészen egyszerűen azzal, hogy ugyanúgy épít be beszédeibe és a prograjmába szociális, konzervatív, valamint liberális elemeket.
Természetes hát, hogy minden eszközt igyekeznek Magyar Péter lejáratására felhasználni azok, akik komolyan elhitték idáig, hogy a NER a magyar történelem végpontja, ami eltart most már egészen addig ameddig a klímaválság össze nem omlasztja végül az emberi civilizációt.

Mostanra az alig néhány hónappal ezelőtt még jelentéktelennek és baloldali belügynek gúnyolt Magyar Péteren kattog már az egész neres sajtó. Seregestől senkik jönnek, ahogyan Ady Endre írta egykor az ő szellemi elődjeikről. 
Minden megmondóember, megafon propagandista, celeb és álfüggetlen értelmiségi támad, és az istenek tartsák meg jó szokásukat, egyelőre úgy tűnik, hogy sorra rugdossák is szépen a szép gólokat, csak éppen saját maguknak.
Nyilvánvaló, hogy most az a pártfeladat, hogy minden oldalról és minden hülyeséggel támadni kell Magyar Pétert. Ha nem jöttek be az exek, a pszichózás, a poloskázás, vagy a sokat látott brészakértő Deák Dániel felejthetetlen tényekben bemutatott szakértése, akkor miért is ne lehetne megpróbálni összebuzizni például? Esetleg összebaloldalizni?

Utóbbi kettőre történt egy végül elég komikusra sikeredett kísérlet november 25.-én.

A Ripost nevű sajtóterméknek legnagyobb jóindulattal sem nevezhető valami amúgy is a fideszes propaganda pöcegödör Metropolnál és Origónál is mélyebb bugyra, a legigénytelenebb bulvár a legszemetebb és leggátlástalanabb propagandával vegyítve, így korrektséget eleve nem lehet elvárni tőle, mindenesetre derekasan próbálta végezni a rá szabott feladatot, más kérdés, hogy csak annyira sikerült, amennyire az ott dolgozó propagandisáták tehetségéből futotta.
Az ötlet persze nyilván nem a sajátjuk volt, mivel a „hír” végigfutott a NER propagandagyár termékein, de ezúttal is ők voltak a legéletlenebb kés a mára már kissé megkopott narancssárga fiókban.

Talán kár is egy kicsit hosszabb blogbejyegzést vesztegetni erre. Százezerszámra csinált már a NER-es propagandagépezet ezerszer nagyobb szemétségeket is ennél, hazudtak és ferdítettek sokkal durvábbakat, de az egész a rendszer működésére és romlottságára nagyon jellemző ez a nemrég történt apró kis epizód. Miről is van szó pontosan?
Magyar Péter szerencsi fórumán körülbelül egy és negyed órás beszédének ötvenvalahányadik percében miközben a gyermekvédelmi rendszer jelenlegi problémáiról beszélt, azt találta mondani, hogy; „rengeteg szülőjelölt vár arra, hogy örökbe fogadhasson, de olyan bonyolult az eljárás, olyan szinten megbonyolították ezt is, hogy ők nem kapnak gyereket, viszont a gyerekek bent vannak a kórházban. ”
Épeszű ember azt gondolná, hogy nehezen támadható, emberi szándék és gondolat, hogy mind a gyerekek, mind az örökbefogadni akaró párok érdekében lehetne javítani valamit a jogszabályi környezeten, a Ripost és társai ellenben teljesen máshogyan és máshonnan igyekeztek megfogni a kérdést, de erről majd kicsit később.
A lényeg, hogy 444 riportere a fórum után készített interjú során feltette azt a kérdést Magyar Péternek, hogy azok után, hogy erről beszélt, lehetővé tenné-e az azonos nemű pároknak is gyermekek örökbefogadását.
Minderre ő a következőket válaszolta;

„Én ebben nem vagyok jó, megmondom őszintén, hiába is most ez a beugratós kérdés. Ezt már elmondtam sokszor, azt tudom ebben mondani, hogy az én személyes álláspontom, hogyha mi jövünk, - márpedig jönni fogunk sok millió magyar ember támogatásával, ha nem rontjuk el, - akkor mindenki úgy él, ahogy szeretne, és azt szeret és úgy, ahogy szeretné, egészen addig amíg ezzel nem sért jogszabályt, vagy másokat. Az, hogy ebbe mi fér bele, szerintem ez egy társadalmi kérdés. Vannak kérdések, mint például az eutanázia, az azonos nemű párok örökbefogadása – nem akarom a kettőt összemosni, félreértés ne essék –, amiket érdemes megvitatni, mert megosztóak a társadalomban, ugyanakkor jogos igény lehet egyik oldalról meg másik oldalról. És ha azt kérdezi tőlem, hogy egy gyerek hol van jobb helyen: egy negyvenfős átmeneti befogadóállomáson, ahol soha senki nem mesél neki esténként, vagy senkitől nem kap megértést, nem hallgatják meg, vagy egy azonos nemű párnál, akkor biztosan azt mondom, hogy a második. De nem Magyar Péter fogja ezt eldönteni, én nem vagyok egy erkölcsi orákulum, ez talán már kiderült a rólam lejött, összevágott, manipulált felvételekből, nem is szeretném magamnak vindikálni a jogot, de viszont lesz egy olyan közösségünk és olyan országunk, ahol az ilyen kérdéseket meg lehet vitatni.”

Ez pontosan egy olyan tipikus a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad magyarpéteri gondolatmenet, amihez hasonlót azoknak az embereknek kell mondaniuk válaszként a társadalmat amúgy valóban megosztó kérdésekre, akik néppártot építenek éppen egy korrupt és önmaga fennmaradásán kívül igazán semmi másban nem érdekelt hatalmi elit leváltása céljából, és ezért szavazóbázisukat különböző gondolkodású emberek, valamint egymással ellentétes érdekű társadalmi osztályok tagjaiból kell felépíteniük, Magyar Péter szempontjából tehát okos és tökéletes válasz. Éppen eléggé kedvesen simogatja meg a melegek jogai mellett őszintén kiálló liberálisokat, ugyanakkor nem tesz ígéretet semmire, így voltaképpen nem köteleződik el a változ(tat)ás mellett, akkor sem, ha meghagyja rá a reményt.

Erről a tankönyvbe illő válaszról sikerült aztán a Ripostnak olyan címmel cikket írnia, hogy „Magyar Péter szeretné, hogy azonos neműek fogadhassanak örökbe gyereket.”

Tekintsünk most el a mondat sutaságától, a lényeg, hogy bár Magyar Péter nyilvánvalóan nem erről beszélt, a cím ellenben egyértelműen azt sugallja, hogy egy esetleges TISZA kormány azonnal maga után vonná az azonos nemű párok jogát gyermekek örökbefogadáshoz.

Még, ha Magyar Péter tényleg határozott ígéretet tett volna erre, akkor is megmarad az a kérdés, hogy mindez kit tántorít el a rá szavazástól azok közül, akiket sem a manipulált és összevágott hangfelvételekkel, sem semmilyen karaktergyilkossági kísérlettel nem tudtak eddig összezavarni?
Az abszolút homofób idióták főleg a fidesz és a mi hazánk táborát erősítik, az ő szemükben viszont Magyar Péter nem azért vörös posztó, mert hozzájuk képest jóval liberálisabban gondolkodik a melegekről úgy általában, hanem azért, mert puszta léte veszélyezteti szeretett rendszerük fennmaradását.
Velük szemben a TISZA támogatóinak nem éppen elhanyagolható része a magát balodalinak nevező, Magyar Péter előtti ellenzék támogatói közül kerül ki, akikhez képest a TISZA elnöke határozottan jobboldali, magyarul eleve eléggé elhibázott stratégia éppen azzal támadni őt, hogy van valami, amiben a magukat baloldalinak, és/vagy liberálisnak tartó szavazókhoz hasonlóan gondolkodik...

Persze, ez legyen a bértollnokok problémája, ripostos és egyéb NER propagandistáktól nyilván nem várható el sem a szövegértés, sem pedig a tények tisztelete, jelen esetben azonban gyanítható, hogy nem azért született meg ez a cikk, mert szegények félreértelmeztek néhány 444-nek mondott mondatot, hiszen nem kell ahhoz zseninek lenni, hogy értse az embert azt, hogy Magyar Péter igazából egy szóval sem mondta, hogyha a TISZA kormányra kerül, akkor lesz törvény arra, hogy azonos nemű párok fogadhassanak örökbe gyerekeket.
Azt sem mondta egyetlen árva szóval sem, hogy valóban ezt szeretné/akarja, pusztán annyit jelentett ki, - amivel a teljesen elvadult homofóbokon kívül nyilván mindenki egyetért, - hogy jobb helyen van egy gyermek egy szerető családban, mint egy árvaházban, akkor is, ha abban a szerető családban két anya, vagy pedig két apa a szülő. Különösen igaz mindez éppen azoknak a fényképeknek megismerése után, amiket pont ő készített az általa meglátogatott miskolci gyermekvédelmi intézményben arról, hogy az eleve súlyosan traumatizált gyerekek milyen körülmények között élnek ott tizennégy év fidesz kétharmad után.

Az már a teljes szánalmasság határát súrolja, jellemző mindenesetre a fideszes „újságírók” szakmai felkészültségére, hogy a saját állításukat is képesek megcáfolni egy idézettel, cikkükben ugyanis Magyar Pétertől szó szerint idézték a 444-nek adott válaszából az általam dőlt és félkövér betűvel szedett részt, ami lényegében egy az egyben cáfolata a címben megfogalmazott hamis állításnak.
Ehhez hasonló apró bakik történnek akkor, ha nem a tehetség és alkalmasság számít egy állás betöltésénél, hanem csak a párthűség, és, ha a TISZÁ-n kívül ad némi reményt más is a rendszer bukására jelenleg, akkor az éppen az, hogy ezer sebből vérzik az egész, mert az országban rengeteg olyan ember van felelős pozícióban, aki nem ért ahhoz, amit csinál, pusztán az állampárt hű katonája. Eddig ez talán elég is volt, most azonban, hogy „helyzet van” már láthatóan kevés. 

Más kérdés persze, hogy számtalan erre vonatkozó kutatás szerint az embereknek körülbelül nyolcvan-nyolcvanöt százaléka nem olvassa el a híreket és cikkeket, csak a címeiket, amik szembejönnek velük a facebookon. Nyilván tisztában vannak ezzel a Ripost szerkesztői is, így sokakat tudnak befolyásolni, ugyanakkor ebben a konkrét esetben az, hogy éppen ezzel próbálják lejáratni az ellenzék egyetlen komolyan vehető pártjának az elnökét, mindenképpen kapkodás szülte, elhibázott ötlet. Akik akkora fidesz fanatikusok, hogy zsigerből gyűlölik Magyar Pétert és/vagy egyszerűen csak félnek tőle, azoknak teljesen mindegy, hogy mit hazudnak róla, ha már eleve ő a szemükben az éppen ügyeletes Sátán, akit viszont az őt ért eddigi támadások sem tántorítottak el tőle, nyilván nem azért fogja megutálni őt, mert hajlandó társadalmi párbeszédet kezdeményezni valóban megosztó kérdésekben is, ha ő lesz Magyarország következő miniszterelnöke.

Persze a Ripost itt nem áll meg, talán, mert ők is érzik, hogy olyan sok embert, mint szeretnék annyira azért már nem háborít fel 2024-ben az a gondolat, hogy akár azonos nemű párok is fogadhatnának gyerekeket örökbe.
Igaz ugyan, hogy eddig sem működött, de hátha most majd fog alapon fontos éppen ezért iderángatni Gyurcsányt, a Momentumot és valahogyan még a gonosz, jogvédő Amnesty Internationalt és Soros Györgyöt is odaerőltetni a cikk végére, hátha ettől már eléggé felhergelődnek a mindig felhergelhetők.
A konklúzió természetesen az, amit már a saját állításukat cáfoló idézet előtt leírnak, hogy „Magyar Péter ismét tanúbizonyságot tett arról, hogy ugyanazt mondja, mint a többi baloldali politikus és Soros György.” A „bizonyíték”, hogy Gyurcsány 2014-ben(!) egyszer valamikor azt nyilatkozta, hogy „mi vagyunk az egyetlen párt, aki egyébként támogatja az azonos neműek házasságát és gyerek-örökbefogadásának ügyét.” Meg, hogy Fekete-Győr András azt mondta, vagy írta 2021-ben, hogy „nem szabad azt üzenni, hogy egy gyerek inkább intézményben, ne pedig egy szerető, törődő, akár két azonos nemű szülőből álló családban nőjön fel.”

Fentebb már ki lett fejtve, hogy pontosan mit mondott és mit nem Magyar Péter, ebbe még egyszer felesleges belemenni, a Ripost logikjája mindenesetre saját önző és korlátolt szemszögükből nézve egyenesen zseniális. Ezek szerint, ha bármit mond, ami nyomokban emlékeztet arra, amit bárki más már mondott tíz, vagy akár kétezer évvel ezelőtt, akkor ő pont olyan és ugyanazt hirdeti, mint ők, akik máskor, másért, más miatt meg másnak mondtak éppen hasonlót. Ezzel az erővel pedig 2026-ig még lehet belőle tényleg bárki a NER médiában, aki valamikor, valamire válaszképpen mondott valamiért valamit, szóval elég széles a skála a mitológiák antihőseitől kezdve egészen a múlt század bármely tömeggyilkos diktátoráig.

A lényeg viszont, hogy mint fentebb említettem, a Ripost által sután megfogalmazott hazugság miszerint; „Magyar Péter szeretné, hogy azonos neműek fogadhassanak örökbe gyereket” természetesen végigfutott az egész NER propagandagyáron, M1 híradótól kezdve Magyar Nemzeten és Origón át a Vasárnapig, mindenki megírta, vagy elmondta, hogy Magyar Péter támogatja az azonos nemű párok örökbefogadását, és pont, nincs itt semmi látnivaló.

Az origós nertársak mondjuk legalább nem olyan inkompetes módon oldották meg a pártfeladatot, mint ripostos társaik, hanem igazi fideszes gátlástalansággal állításukat alámasztandó már csak egy olyan tizenkilenc másodperces részletet vágtak ki a 444 amúgy egy másodperc híján pontosan tizenhárom perces videójából, ahol Magyar Péter annyit mond, hogy; „ha azt kérdezi tőlem, hogy egy gyerek hol van jobb helyen, egy negyvenfős átmeneti befogadóállomáson, ahol soha senki nem mesél neki esténként, vagy senkitől nem kap megértést, vagy nem hallgatja meg; vagy egy azonos nemű párnál, akkor biztosan azt mondom, hogy a második.”

Az átlag fidesz szavazó, hacsak nem mazohista, száz százalék, hogy nem, de még a Tisza sziget tagok sem biztos, hogy tiszás fórumokat és Magyar Péter interjúkat néznek lefekvés előtt, így ugyan honnan is tudhatnák, hogy pontosan mit, kinek, miről is mondott Magyar Péter?
Az a szerencsétlen pedig, akihez csak a KESMA termékei jutnak el, vagy szándékosan csak ezeket fogyasztja, még mindig kiszolgáltatott a Hazugság magyar állam által felkent papjainak.

Szerencsétlenségünkre, ugyanakkor szerencsénkre is, - mivel már annyiszor láttuk mindannyian a propagandagyárat működés közben, - egyre kevésbé működik a fekete mágia.
Más módszerük is van, és ne legyen kétségünk, lesz is még, és minél tovább erősödik a TISZA, ők pedig minél jobban félnek a bukástól, annál több aljas trükköt fognak még bevetni.

A  jelen esetre ráhúzható, megafon akadémián oktatott NER propagandista recept mindenesetre egyszerű, tipikus, máskor és mással is megtörtént már:

1. Vágjunk ki néhány mondatot egy tágabb szövegkörnyezetből.
2. Értsük és magyarázzuk még ezeket is szándékosan félre, esetleg túlozzuk el, végszükség esetén állítsuk az ellenkezőjét a valódi jelentésüknek.
3. Keverjünk mellé valamit, ami vagy csak nyomokban, vagy sehogyan sem kapcsolódik hozzá, ellenben mindenképpen legyen köze Gyurcsányhoz és/vagy Soroshoz, még jobb, ha mindkettőjükhöz egyszerre.
4. Tegyünk ezek után úgy a hírekhez/cikkekhez adott címek kitalálásakor, mintha az általunk konstruált hazugság lenne a realitás maga.
5. Futtassuk végig a kreált hazugságot az egész NER médián, aztán kicsit később hivatkozzunk valamelyik másik KESMA termékre, hogy ők is megírták, mintha valamennyien független szerkesztőségek lennénk. Végső esetben nyugodtan idézzünk saját korábbi hazugsáunkból saját magunknál, hogy önmagunk hazugságát újabb „tényekkel” támasszuk alá.
6. Kész van végre a végső állítás, amiért a fizetésünket kapjuk, miszerint random ellenzéki politikus és/vagy az általa valahol mondott bármi más = általunk kitalált baromság/hazugság + Gyurcsány + Soros.

És mindezek után a hasonló cikkeket elkövető seregetsől jövő senkiknek még van képük vérig sértődni és kikérni maguknak, ha nem újságírónak, meg riporternek nevezik őket, akik nem csak őket olvassák, hanem azoknak, amik valójában; propagandistának, holott rájuk nézve még ez a szó is túlságosan hízelgő és kedves, mivel propagandát jó és igaz ügy érdekében is ki lehet fejteni, nem csak azért, hogy saját szavahihetőségünket és emberségünket feláldozva a végsőkig védjünk egy hazug és velejéig romlott rendszert.

És mindez még mindig csak egyetlen ok a számtalanból, amiért elég volt egy életre a NER-ből.

Arra mindenesetre tökéletes példa, hogy hazudnak akkor is, amikor kérdeznek, hazudnak reggel, hazudnak délben és hazudnak este. Minél jobban félnek saját bukásuktól, annál többet és annál gátlástalanabbul hazudnak

Az általam megírt jelentéktelen részlet csak apróság és mégis éppen eléggé aljas és hazug, korkép, de kórkép is, ahhoz túlságosan az, hogy szó nélkül el lehessen mellette menni.

Mert éppen ezekből az apró, jelentéktelennek tűnő, a közvéleményt igazán meg nem mozgató hazugságok aljasságának felfogásából, - illetve ezekből is, - áll végre össze az a vágy, hogy „lépésről lépésre, tégláról téglára visszavegyük”, ha nem is a hazánkat, de legalább a valóságos valóságot mindenképpen. Ahogyan egyik kedvenc regényhősöm is írta a napjójába valaha;  „A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik.”