Szeretek szerepjátékozni. Éppen kedves lány voltam és reggeliztem egy másik kedves lánnyal, amikor földi szobám ajtajának üvegén kopogtak, visszazökkentve ebbe a pusztulás előtt álló világba.

- Hallottad a híreket? Az USÁ-ban puccs van! - kérdezte/mondta ő, aki bejött, miután mondtam, hogy itt vagyok.
Döbbenten néztem fel borospoharam mellől.
- Mi van?
- Most írta a Laci, hogy az USÁ-ban puccs van.
- Mi van?? Várj, megnézem mi van.

Első lendülettel a 444-et nyitottam meg. Nem azért, mert a leghitelesebb hírforrásnak tartom, hanem csak mert első ránézésre számomra a legáttekinthetőbb.
Ha történik valami tényleg fontos, amiről az állampárt médiája nem szeretne beszélni, a 444-ről majd biztosan azonnal az arcomba fog üvölteni, hogy ők és itt elloptak tőlünk valamit, vagy az, hogy valahol és valamiért lángolnak éppen az utcák, házak, szállodák, gyárak, mert a szabadság ellenségei felgyújtották, lerakétázták/bombázták őket, vagy, hogy Deutsh Tamás nem tud angolul.
Ellenben, ha komolyan-vehetőség és hitelesség alapján választanék, előbb kattintanák a 24.hu-ra, aztán pedig a Telexre.
A helyzet komolyságához méltóan most megtettem ezt is persze. Aztán biztos, ami biztos alapon Magyar Nemzet következett.

Mindenhol volt minden, csak Washington utcáin szabályos rendben vonuló amcsi tankok nem voltak sehol.

- Nem látok semmit, csak a szokásos híreket. Talán úgy értette a puccsot a Laci, hogy Trump háborút indított a józan ész ellen, - mondtam. - Vagy csak olvasott valamit a számtalan álhíroldal egyikén.

Az első ösztönös reakcióm hiába a kételkedés volt és a kapott információ ellenőrzésének vágya, de addig  ameddig nem töltődtek be az éppen aktuális hírek és nem tudtam átfutni őket, szó szerint hideg borzongás futott át a testemen, és valóban el tudtam képzelni, hogy talán tényleg máris elkezdődhetett, vagy elkezdődött a vége az egésznek, és végül éppen azok fogják a totális káoszba vezetni a világot, vagy minimum ők provokálják ki az abba fulladását, akik azt ígérték, hogy majd elhozzák a rendet. 

Jó, mondjuk ilyen is történt már sokszor az ókor kezdete óta. Akik az állam határain belüli rendről, valamint az erős államról szónokolnak és fantáziálnak, elég hamar el szoktak jutni a szomszédos, vagy akár a saját népük ellen vívott háborúk igazságosságának megideologizálásáig. Magyarra visszafordítva, aki csak a saját érdekeit néző, erős nemzetállamok világáról és Európájáról beszél, voltaképpen semmi mást nem csinál csak a permanens háborúk korát sírja vissza, amelynek egy félperifériás törpeállam, mint Magyarország csak a vesztese lehet. Pontosan úgy, ahogyan eddig is mindig volt.